Dobogós helyezések a Polish Openen

2023. március 18-19. Zakopane

A lábtoll-labdázásnak nagyszerû kiegészítõ sportágai vannak, melyek változatosságot, új élményeket nyújtanak, segítenek a labdaérzék, gyorsaság, erõnlét fejlesztésében és új mozdulatok elsajátításában. Ilyennek tekinthetjük a malajziai sepak takraw labdajátékot is. A dinamikus, látványos játékot egy meglehetõsen kemény bambusz labdával játszák, és nagyon népszerû a távol-keleti országokban. Európa több országában van jelen, viszont messze elmaradunk ázsiai sporttársainktól a mezõny létszámát és játéktudását tekintve.

Újszászon tradicionálisan minden év végén sepak takraw versenyt rendezünk, ahol jó hangulattal, izgalmas meccsekkel töltjük a karácsony és szilveszter közti napokat. Az errõl készült képeket és videókat látva keresett meg egy német sepak takraw egyesület vezetõje minket, hogy várnak minket a nemzetközi megmérettetéseken is. Mi jó lehetõségnek tartottuk ezt, így a német barátunk javaslata alapján és a nemzetközi versenynaptár böngészése során arra az elhatározásra jutottunk, hogy a lengyelországi Bialka Tatrzanskában rendezendõ versenyen szeretnénk játszani.

A március 18-19-én Zakopane mellett rendezett versenyre négyen utaztunk ki: Berkó Sándor, Nagy László, Szaszkó Dorka és jómagam, Farkas Lilla. Kalandos utunk a Magas-Tátrán keresztül vezetett, hatalmas távolságokat és szintemelkedéseket autóztunk Szlovákia, majd Lengyelország szerpentinjein. Gyönyörû kilátásban volt részünk, óriási havas hegycsúcsok, szabványosnak beillõ barlangok a hegyoldalakban, pici faluk és sûrû fenyõerdõk szegélyezték az utunkat. A fennsíkon található szállásunkra érkezve a lengyelek vendégszeretõen fogadtak minket, majd péntek este egy rövid tájékoztató és megbeszélés után részt vettünk a hosszadalmas sorsoláson is, ahol a regu, páros és egyéni versenyek lebonyolítását is megbeszéltük.

Szombat reggel várakozással teli érkeztünk a versenyhelyszínre. Kíváncsiak voltunk, hogy hol helyezkedik el a játéktudásunk a többiekhez képest, milyen esélyeink vannak. Ezen a napon regut játszottunk. Ez a lábtoll-labdában a csapatnak felel meg, hiszen három fõs csapatok állnak egymással szemben. A hat regus körmérkõzéseket rájátszás követte, melynek eredményeként összetartó csapatunknál csak egy krakkói regu bizonyult erõsebbnek. A házigazda Rysy Egyesület csapatát végig szoros és fordulatos mérkõzésen sikerült legyõznünk, akik végül bronzérmesek lettek. Összességében elmondható, hogy a reguk hasonló szinten voltak, mindenkivel izgalmas mérkõzéseket játszottunk. A mezõny sokszínûségét mutatja, hogy az All Stars csapat Peru, Hollandia és Ukrajna egy-egy játékosával büszkélkedhet. Érdekesség, hogy a lejátszott nyolc mérkõzésünk közül hat meccs húzódott el három szettesre. A játék közben nagy örömünkre szolgált, hogy szinte mindenki nekünk szurkolt a sportcsarnokban. Ennek az lehetett az oka, hogy ismeretlenül érkezõ csapatként a meglévõ lábtoll-labdás tudásunkat, talpalásainkat kamatoztatva és végig összhangban, összetartva olyan regukat sikerült legyõznünk a play off szakaszban, akik már régóta jelen vannak a sportágban. Dorka hajszálpontosan dobta a labdát a szervát adó játékos lábára vagy fejére. Laci fejelései ponterõsek voltak, és biztos labdakezelést jelentettek. A hálóhoz közeli labdákat pedig Sanyi jól helyezve talpalta át az ellenfél térfelére. A nap végén a regu versenyszám eredményhirdetésén hatalmas kupát, igényes érmeket, könyveket és sportszárat kaptunk. A bõkezû ajándékot ezúttal is szeretnénk megköszönni a rendezõ Klub Sportowy Rysy Bukowina Tatrzanskának és a Lengyel Sepak Takraw Szövetségnek.

Vasárnap páros versennyel folytattuk a kétnapos megmérettetést. A csoportmérkõzéseket keresztbe játszás majd helyosztók követték. Dorka és Laci párosa, valamint Sanyi és én is csoport másodikként vártuk a következõ fordulót. A döntõbe sajnos egyik párosunknak sem sikerült bejutni. A bronzéremért hosszadalmas háromszettes rangadót játszottunk, ahol Laci dinamikus játéka, pontos fejelései, és Dorka belsõ lábéllel való labdakezelése és feladásai bizonyultak eredményesebbnek. A páros eredményhirdetésén is hasonlóan szép és igényes serlegek, érmek, ajándékok várták a dobogósokat.

A záró versenyszám az egyéni volt, amely sok újdonságot jelentett számunkra, hiszen Magyarországon mi nem játszottuk ezt a versenyszámot korábban. A lebonyolítás itt is hasonló volt. A körmérkõzések után mind a négy csoportból hárman kvalifikálták magukat a következõ fordulóba. A lábtoll-labdázók közül Laci volt a legeredményesebb, akinek sikerült bejutni az elsõ nyolc játékos közé. A negyeddöntõt magabiztosan megnyert elsõ szett után sajnos nem sikerült megnyerni, így végül a hetedik helyen végzett. Sanyi, Dorka és én mindhárman a 9-12. helyig jutottunk. Újonnan megszerzett tapasztalataink és a kapott tanácsok alapján megállapíthatjuk, hogy egyéniben az éles, jól helyezett oldalszervák és mindkét láb magabiztos labdakezelése hatalmas elõnyt jelent.

Összességében elmondhatjuk, hogy mindannyiunk számára hatalmas élményt, remek hangulatot, sok tanulást és tapasztalatszerzést adott ez a hosszúhétvége. A sepak takrawos társaság nagyon befogadó, jó kapcsolatokat építettünk ki, esténként hosszasan beszélgettünk a sepak takraw és a lábtoll-labda terjesztési lehetõségeirõl a Lengyel Sepak Takraw Szövetség vezetõi pozíciójában lévõ urakkal, további együttmûködési lehetõségekrõl.

Természetesen a lábtoll-labdát sem hagytuk otthon. Ebédszünetekben a szerb és lengyel csapatokkal passzolgattunk és meccset játszottunk. A krakkói csapat fõ sportága a footbag, amely talán jobban hasonlít a lábtoll-labdázásra, mint a sepak takraw. Irigylésre méltó pontossággal kezelték és adták fel a labdát, látványos free style elemeket alkalmaztak és néhány talpalást is láthattunk tõlük. A szerbiai csapat is ismerte a lábtoll-labdát korábbi ázsiai egyetemi kollégiumi társaik révén. Õk is meglepõen ügyesen rúgták a labdát. Mind a szerb, mind a lengyel csapatnak ajándékoztunk egy-egy lábtoll-labdát, valamint meghívtuk õket a Hungarian Openre. Így reményeink szerint folytatódik a kapcsolatunk velük és viszont láthatjuk õket az Újszászon rendezendõ nemzetközi versenyen.

A lengyel barátainktól footbaget is kaptunk, mely egy ölölnyi méretû babzsákszerû focilabdához hasonlít. Ennek a sportágnak is megismerkedtünk az alapjaival és néhányszor már egészen hosszú ideig levegõben tudtuk tartani a labdát passzolgatás közben. A továbbiakban elképzelhetõnek tartom az említett sportágak sikeres együttmûködését. Vidám és élménydús hazautunkat egy lábtoll-labda edzéssel koronáztuk meg Újszászra érkezve, így vált teljessé a négy napos kalandunk.

Farkas Lilla