Lábtoll percek Takács Tamás
2023. február 09. Cserszegtomaj
A Cserszegtomaji SK játékos-edzõjét Takács Tamást kérdeztük a
2023-as idény elõtt az aktuális felkészülésrõl, jövõbeli tervekrõl.
Kiemelkedõen zárták a 2022-es esztendõt az évek óta az
élvonalhoz tartozó nõi játékosai, Gyalog Csenge, Sillinger Zsanett, Udvari
Boglárka. A tavalyi évben fiatal tehetségekkel kiegészülve, az idény végi
csapat ranglistán a nagyszerû második helyen végeztek, egyéniben pedig Udvari
Boglárka csípett el egy harmadik helyet, amelyhez ezúton is gratulálok.
Tudatosan építi be a csapat összetételébe a korosztályos versenyeken már rendre
sikeresen szereplõ fiatal tehetségeket? Gondolok itt például a Horváth Lili,
Belovári Panna, Berezvai Barbara trióra.
Tesi tanár lévén mindig is próbáltam gyermekeket megnyerni a
lábtoll-labdázás számára. Edzõként már alsós tanulóknak is kínálok lehetõséget
az edzéseken való részvételre. A fent említett lányok is így kerültek górcsõ
alá. A kiválasztás után a legnagyobb álmom, hogy a tehetségeseket elvezessem a
válogatottságig. Mindig is azon munkálkodtam, hogy a lehetõ legjobbak legyenek
az adott korosztályokban, évrõl-évre jobb teljesítményt nyújtsanak, amíg kész
játékosok nem válnak belõlük. Ennek egyik fontos eleme, hogy kipróbálják
magukat magasabb korosztály versenyein is. A fokozatosság elvét szem elõtt
tartva igyekszem ennek a saját magam állított célkitûzésnek megfelelni.
Edzõsködésem során mindig fontosnak tartottam az utánpótlás korosztályt,
nélküle nem lehet egyesületet építeni. Gyermektõl a szenior korosztályig
kellenek a játékosok, a folyamatosságot ezzel lehet biztosítani. Nagykanizsán
és Cserszegtomajon is ezt a nézetet igazolták az eredmények. Sajnos a Covid
után erre egyre kisebb lehetõséget látok, de még küzdünk a gyermekekért.
Alulról kell felépíteni a rendszert, különben megszakad a folytonosság és vége
a sportágnak.
Az elmúlt szezonban versenyrõl-versenyre fejlõdött a férfi
csapat is, amely az új reménység Palotás Dominik vezényletével a 26. Felnõtt
Országos Bajnokságon egy hajszálra voltak a dicsõ bronzéremtõl. Mi
hiányozhatott akkor még a fiúkból? Az idei évben éremesélyesként számolhatunk
már velük?
Valóban szép és váratlan eredményt ért el a csapat, de ebbõl
messzemenõ következtetést nem szabad levonni. Mindig is kerültek ki a kezem alól
tehetséges játékosok, de nem mindenkinek volt kitartása az utat végig járni.
Akinek mégis sikerült, õk jórészt eredményes lábtoll labdázókká váltak. Sajnos
legalább annyian voltak, akik különbözõ okok miatt nem ezt az utat
választották. Nem volt bennük elég kitartás, alázat a sport iránt. És talán én
sem tudtam biztosítani minden feltételt a számukra. A férfi csapatnál
õrségváltás zajlik, sajnos kevesen vagyunk, nem kell különösebben küzdeni a
csapatba kerülésért és ez motivációs gondokhoz vezethet. Egy-egy dobogós
helyezést talán fognak, de reálisan nézve a négy közé jutás sem lesz egyszerû
dolog. Én azt kérem tõlük, hogy minden versenyen a tudásuk legjavát hozzák ki
magukból de, hogy ez mire lesz elég, az a mezõny összetételétõl is
nagymértékben függ. Van még mit tanulniuk taktikailag, de mentálisan sincsenek
toppon.
Az ifjú tehetség Palotás Dominik mindenképpen figyelemreméltó
eredményeket ért már el korábban a korosztályos versenyeken, a felnõtt mezõnybe
való szoktatás viszont mindig is hosszú folyamatnak számított. Milyen
eredményeket vár tõle a továbbiakban?
Dominik a legtehetségesebb lábtoll-labdázó, akivel a 27 éves
edzõsködésem óta találkoztam. Labdarúgást hagyta ott a lábtoll kedvéért. Akkor
azt gondoltam, hogy ez a fiú mindent megtesz a sportágért. 3 hónap elteltével
már talpalt! Jöttek az eredmények és Dominik egyre kevesebb alázatot mutatott.
Meg kell tanulni saját tehetségének értékelését és a másokkal való
kommunikációt. Rá vár az a feladat, hogy legjobb cserszegtomaji férfi
játékosként a csapatot is a legmagasabbra juttassa. Ennek még nem jött el az
ideje.
December 9-én és 10-én a Cserszegtomaji SK lábtoll-labda
szakosztálya 22. születésnapját 22 órás, maratoni lábtoll-labdázással
ünnepelte. Hogyan értékelné ezt a rendkívüli eseményt?
Ez az esemény csak a kívülállók számára lehet rendkívüli, hiszen
már 2017 óta évente egy-egy órával bõvítve megrendezzük a maratont. Eleinte
csak cserszegtomaji aktív játékosokkal, késõbb már a volt cserszegi
játékosokból is hívtunk, majd a nagykanizsaiak is jelen voltak már két
alkalommal, idén pedig már Fehér János elnök urat is köszönthettük. Mindig két
csapatkapitány választja a fehér és fekete csapattagokat, az eredményt
folyamatosan számoljuk. Csapat, páros és egyéni mérkõzések is napirenden
vannak. A gyõzelmet a több összpontszámot elérõ csapat szerzi meg, de az
erkölcsi gyõzelmen kívül nincs más díjazás. Ez egy jó kis buli, ahol a magunk
által hozott élelem mellett nagyon kellemesen beszélgetünk. Jönnek szülõk, régi
játékosok hozzák gyermekeiket, anekdotázunk. Ez a cserszegtomaji lábtoll nagy
ünnepe. 2024-ben lesz 24 éve, hogy elkezdtem a sportágat terjeszteni a
nagyközségben. Ekkor szeretnénk utoljára megvalósítani a maratont. Erre
meghíjuk a cserszegi színekben valaha játszott összes lábtoll-labdázót.
Korábban az egyesület büszkesége Mile Alexandra egészen
válogatott szintig jutott, ahol további lenyûgözõ eredményeket ért el. Ki lehet
majd a következõ, aki talán elérheti ezt a megtisztelõ szintet?
Erre a kérdésre nagyon nehéz konkrétumot mondani. Amint már említettem
elég kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mint utánpótlás edzõk. Szuper jó
érzés, amikor gyermek vagy serdülõ korosztályban egy-egy tanítvány elismerõen
szerepel. Tele vagyunk ilyenkor tervekkel, partnerek a gyermekek, aztán jön
sokak esetében a letaglózó rideg valóság. Középiskolás korba lépve megszakad a
kapcsolata a sportággal, más lesz a prioritás. Jó, ha néhány versenyre
visszatérnek, majd lassan lemorzsolódnak. Aki túléli ezt a szintet, azoknak
következõ kihívást már az egyetem vagy a munka jelenti. Elkerülnek az
egyesülettõl és sajnos nincs lehetõség a lábtoll folytatására. Ezek után ritka,
aki marad. Hartaik, Barócsik, Gozdánok, Budavölgyik nem teremnek minden sarkon.
Inkább olyanok vannak, akik idõ elõtt hátat fordítanak különbözõ okok miatt a
sportágnak és beléjük vetett hit, bizalom, munka egy szempillantás alatt a
semmibe vész. Ekkor mindig elbizonytalanodom az edzõi munka folytatásában.
Ritka, mikor egy sikeres tanítványt végig tudunk kísérni sikeres
felnõttjátékosként. De azért vannak jó példák is, amikor egy tanítvány annyira
lelkes, hogy edzõsködik is. Sillinger Zsanett ezek közé tartozik, akinek innen
is jobbulást kívánok! Szóval nem egyszerû dolog Mile Alexandrákat találni, de
talán Palotás Dominik megugorja a szintet. Jelenleg talán õ áll ehhez a
legközelebb, de Berezvai Barbara, Belovári Panna, és Horváth Lili is közel
kerülhetnek a megtisztelõ címhez. Örülök annak, ha új gyermek szédül be
edzésre.
Hol tart jelenleg a felkészülés a 2023-as szezonra? Milyen
célokat tûztek ki erre az idényre?
Létszámunk jelenleg megfogyatkozott, támogatásunk évrõl-évre kisebb
pedig egyre jobb eredményeket értünk el. Most már valóban csak azok járnak,
akik szeretik a toll-labdát, mégsem teljes létszámmal mûködnek az edzések. Már
az egyesületi bajnokságunkat sem érdemes megrendezni. Ha az utánpótlás helyzete
nem javul, akkor lassan véget érhet a cserszegtomaji lábtoll-labdázás. Éppen
ezért a legfontosabb feladat a létszámnövelés. Emellett igyekszünk megteremteni
azokat a feltételeket, hogy tudjunk versenyezni. A felnõttek már így is jó pár
versenyre önköltségen utaztak. Konkrét eredményekben nem gondolkozunk. Célként
azt fogalmazhatjuk meg, hogy szerepeljünk minél több versenyen és hozzuk ki
magunkból a maximumot, hogy ez mire lesz elég, nem tudhatjuk, hiszen a létünk a
legnagyobb tét most számunkra.
Herczeg Gábor
