Lábtoll-labdázás
A labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látványos
csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális - tollból készült - labda a
szabályoknak megfelelően a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére,
hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni. A mérkőzéseket három - három játékos
játssza 11,88 méter hosszú és 6,10 méter széles, középen a nőknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán. A korábban csak
edzésmódszerként játszott változatai - az egyéni és a páros játék - az utóbbi
időben önálló versenyszámként is megjelentek.
A lábtoll-labdázás versenyeit a könnyű labda miatt általában
teremben rendezik. Szélcsendes időben, enyhe szélben szabad téren is jól
játszható.
Olcsó sportág. Különösebb szerigénye nincs. Csak labda és háló
szükséges hozzá. Bármilyen könnyű cipőben játszható.
A játékszabályok gyorsan elsajátíthatók. A játék alapszinten is
szórakoztató. Férfiak és nők egyaránt játszhatják.
A versenyszerű játék sokoldalú képzést igényel. Gyorsaság,
ügyesség, ruganyosság szükséges a jó játékhoz. Elsősorban lábbal játszák. A
háló feletti rúgások végrehajtásához sok nyújtó - lazító gimnasztikát kell
végezniük a versenyzőknek. A férfiak nagyobb rúgóerejét a nők nagyobb
lazaságukkal ellensúlyozzák.
A lábtoll-labdázás Kínában, Vietnamban és még több ázsiai országban
nagyon elterjedt szabadidő sport-játék. A verseny formában is az ázsiaiak a
legjobbak. Európában, így Magyarországon is az 1990-es években terjedt el.
Ázsiában a lábtoll-labdázás ősi változatában: a művészi vagy zsonglőr
lábtoll-labdázásban a résztvevők abban versenyeznek, hogy ki vagy melyik csapat
tud különlegesebb rúgást vagy labdamegállítást bemutatni. Az egyénileg ill.
csapatban bemutatott gyakorlatokat a műkorcsolyához vagy tornához hasonlóan
pontozzák. Európában ilyen jellegű versenyt még nem rendeztek. A karate filmek
némelyikében látható, hogy a játékot 4-5 fős csapatok kapura is játszák.